Mi jár annak, akinek igaza van? A szája… 

És persze valahol igaza is van, hiszen neki járna az adókedvezmény. Csakhogy ez az intézkedés ritka kellemetlen helyzetbe hozza a munkaadókat is, sőt, a 25 környéki, vagy afölötti dolgozókat is. Tipikus példája annak, amikor a jó célokat kitűző jogszabályok megalkotásakor nem veszi észre senki, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. 

Lássuk, milyen dilemmái vannak a különféle résztvevőknek:

• Cégvezetőként miért fizetnénk magasabb órabért egy 25 év alattinak, mint a – nyilván tapasztaltabb – 25 év felettinek? 
• Milyen feszültségeket szül ez a dolgozók között? 
• Ha egyszer ezt elkezdi a cég, hogyan tovább? Mit csináljunk, amikor a munkavállaló eléri a 25 éves kort? 
• Rúgjunk ki mindenkit, ahogy betölti a 25 éves kort? 
• Nyeljük be azt, hogy az adójogszabályok miatt egyszer csak minden munkavállaló kevesebbet fog keresni, mint addig, vagy többe fog kerülni pedig a fizetésük egy fillérrel sem nő? 
• És eközben a munkavállaló is nagyon faramuci, motivációgyilkos helyzetbe kerül, amikor eléri a 25 éves kort. Az egyik forgatókönyv, hogy az adószabályok miatt egyszer csak kevesebb lesz a nettója, miközben semmi más nem változik. A munkaköre ugyanaz, a cég ugyanannyit költ rá mint eddig, és mégis csökken a fizetése.
• A másik eset, hogy megmarad a fizetése, ami csak úgy lehetséges, hogy a cége az eddiginél többet költ rá. Ebben a helyzetben tényleges béremelésre (olyanra, ami a hazavitt pénzen is meglátszik) egyhamar biztosan nem számíthat. 

Miközben az adókedvezmény célja a fiatalok foglalkoztatásának ösztönzése, hosszabb távon potenciálisan mégis egy sor negatív hatása lehet, és az intézkedés a saját célját kannibalizálja. 

Nem véletlen, hogy a legtöbb esetben ezt az adókedvezményt valahol lenyelik a cégek, akik így kapnak egy ösztönzőt a pályakezdők foglalkoztatására, ami munkaerőpiaci szempontból fontos cél – mégha munkavállalóként ez nem is tűnik annyira igazságosnak.