Szemfelszedő, Milimári és Kintornás – teszteld tudásod: hány régi szakma ismerős?

Mostanában gyakran hallani, hogy jön a mesterséges intelligencia és elveszi a munkánkat. Hasonló panaszoktól nem először hangos a világ, minden olyan időszakban jellemző ugyanez, amikor az ipar vagy a technológia jelentősen fejlődik. A gőzgépek, az autók, az elektromos áram és a számítógépek is egy csomó ember munkáját vették el a maguk idejében.

Ami érdekes, és talán kevésbé közismert, hogy ezek az új technológiák egyébként minden korban lényegesen több új állást hoztak létre, mint amennyit megszüntettek, és ezek az új szakmák magasabb presztízsű, jobban fizető munkakörök lettek.

Ez azonban nem változtat azon, hogy van egy csomó olyan foglalkozás, ami néhány évtizeddel ezelőtt még hétköznapi volt, mára viszont teljesen eltűnt, vagy a felismerhetetlenségig átalakult. Lássuk, hányat ismernek még ezek közül?

Masamód

A 20. század elején a pesti belváros minden utcasarkán találhatott egy kalap szalont a járókelő. Nem véletlenül, hiszen ekkoriban még illetlenség volt fedetlen fejjel kimenni az utcára. Egy évszázada Budapest kalapos nagyhatalom volt, a kínálat összevethető volt a párizsi szalonokban megszokottal. Ezekben a szalonokban dolgoztak a masamódok, avagy a kalapos kisasszonyok, és főnökük a mamzel. A kalap alapjául szolgáló fa mintát (a stockot) esztergályosok készítették, erre húzták a csuromvizes, ebben az állapotában formálható anyagot a masamódok.

Kalapszalon, masamód, mamzel

Száradás és vasalás után a végső díszítés a mamzel reszortja volt. A legnagyobb kalapszalonok igen komoly választékkal dolgoztak, több száz stockot tartottak, minden elképzelhető fazonnak sajátot. És, hogy honnan ered a masamódok furcsa elnevezése? A francia marchande de mode (vagyis magyarosan ejtve marsandmod), azaz divatárusnő kifejezésből háziasította a pesti köznyelv. Ugyaninnen érkezett a főnökasszony, a mamzel neve is, ami pedig a francia Mademoiselle (kisasszony) sajátos változata.

Vándorköszörűs

Mostanra a városlakók számára teljesen ismeretlen foglalkozás. Képviselői még néhány évtizeddel ezelőtt is fellelhetőek voltak: házról-házra járva kínálták szolgáltatásaikat. Legtöbbjük kerékpárra szerelt köszörűvel dolgozott, és nem csupán kések, hanem borotvák, szikék, ollók, kerti szerszámok új életre keltésében is lehetett rájuk számítani.

Vándorköszörűs

A köszörűkő mellett a felszerelésük meglehetősen sok eszközből állt: reszelők, fogók, csipeszek, fenőszíjak, fenőkövek, polírozók és csiszolópor és még megannyi fontos eszköz.

Szemfelszedő

Kamaszkorú gyerekeim arcán teljes volt a tanácstalan döbbenet, amikor megkérdeztem, szerintük mivel foglalkozhat a szemfelszedő. Ez az egzotikusan hangzó foglalkozás a valóságban semmiféle horrorisztikus tartalommal nem bírt, annál jelentősebb volt azokban az évtizedekben, amikor a nejlonharisnyákat még aranyárban mérték és csak igen ritkán engedhette meg magának az ember lánya, hogy ilyen luxusra áldozzon.

Szemfelszedő, műstoppoló

Ha pedig a kincsszámba menő harisnya beakadt valamibe, és leszaladt rajta a szem, már mentek is az asszonyok a szemfelszedőhöz, aki szinte láthatatlanul tudta megjavítani a hibát. Ahogy a nejlonharisnyák filléres, bármikor, bárhol, bárki számára elérhető termékké váltak, leáldozott a szemfelszedők napja is, és már ez a szakma is szinte teljesen eltűnt. De csak szinte! A fővárosban találni még egy-egy szemfelszedőt, biztosan dolgozik még egy hölgy a Flóriánban, egy pedig a Lehel piacon – elmondásuk szerint nem csupán a sok tízezer forintos gyógyharisnyákkal fordulnak hozzájuk, hanem időnként a nagyon márkás, 8-10 ezer forintos klasszikus harisnyákkal is.

Kintornás

A gramofonok és a rádiók elterjedése előtt a kintornás (avagy a verklis) sokaknak a zenehallgatás egyetlen módját jelentette. A kintorna egy mechanikus hangszer volt, tulajdonosa az oldalán lévő kar tekerésével szólaltatta meg, az elérhető “műsorszámokat” pedig hengereken tárolta. Valójában tehát ősi zenegépekről van szó.

Kintornás, verklis

A kintornások a múlt század elején már gyakran járták a város utcáit, és előszeretettel tértek be a belváros gangos házaiba, ahol egyszerre nagyobb közönségnek zenélhettek, a lakók pedig aprópénzt dobáltak le a műsorért. Ahogy egyre több családban lett gramofon, lemezjátszó, rádió majd tévé, a kintornások a hatvanas évek végére teljesen eltűntek Budapest utcáiról.

Drótostót

Ha nem viselkedsz, elvisz a drótostót! – fenyegették még az utóbbi néhány évtizedben is a gyerekeket, akiknek persze már rég fogalma sincs, kicsoda és mit csinál ez a szegény, sokat emlegetett mesterember. Nos, a drótostót szintén házról házra járt, és a törött fazekakat, porcelánokat és a lyukas lábasokat javította meg.

drótostót

A törött cserépedényeket belülről agyaggal ragasztotta meg, és hogy ez szét ne feszítse a javítandó darabot, művét kívülről dróthálóval erősítette meg – innen a foglalkozás nevének első fele. A második pedig onnan származik, hogy a szakma képviselői általában szlovák mesteremberek voltak, akik bár jól beszéltek magyarul, érkezésüket mégis jellegzetes “drótoznyi-fótoznyi” kiabálással adták a környékbeli lakók tudtára.

Jegesember

A múlt század első felében még a budapesti utcák egyik jellegzetes figurája volt a jegesember, akinek feladata az volt, hogy hetente egyszer az élelmiszer biztonságos tárolásához szükséges jéggel lássa el a városi háziasszonyokat. Az árammal működő modern hűtők elődje, a jégszekrény feltöltéséről a jeges gondoskodott.

jegesember

Ezekben a kívülről hőszigeteléssel rendelkező bútordarabokban elkülönített helyre kellett tenni a jégtömböket, amelyeket vékony, jó hővezetésű fém burkolat választott el az ételek tárolására szolgáló rekesztől. Budapesten az 1950-es évekig nem volt ritka a jégtömböt cipelő ember látványa. A jeget eleinte télen vágták a befagyott folyókról és tavakról, majd hatalmas jégvermekben tárolták felhasználásig, a 20. században viszont már ipari módszerekkel gyártották.

Milimári

A múlt század elején a házalóktól még mindenféle élelmiszert be lehetett szerezni, amihez a piacon, üzletekben hozzá lehetett jutni. Kínáltak így gyümölcsöt és zöldséget, tojást, sajtot, törökmézet és fagylaltot, de senki nem vált olyan ikonikus figurává, mint a tejesasszony, avagy német eredetű korabeli nevén a milimári – ami a Milchmeierin (tejes gazdasszony) kifejezésből vándorolt a magyar nyelvbe.

Milimári tejeasszony

A Fortepan archívumában talált kép valőszínűleg valamelyik Benelux országban készülhetett, mert (a kis távolságok miatt) ott a milimárik kocsiját általában nagytestű kutyák húzták, míg nálunk a hegyek-dombok és a nagyobb távolságok miatt lovakra volt szükség

A tej legnagyobb mennyiségben a Soroksár környéki családi tehenészetekből érkezett, bár a város körül számtalan más településen is tartottak teheneket. A tejjel, tejföllel, tejszínnel, túróval és vajjal hajnalban a család nőtagjai jártak szekéren, vagy szamárháton házról-házra. A felkapottabb milimáriknak állandó ügyfélköre volt, akiknek bevált rend szerint szállították az árut, a kevésbé szerencsések pedig az utcán, egy-egy kapu alatti ülve várták a vásárlókat. A milimárik városi műszakja nem volt hosszú: 9-10 órakor véget ért, ekkor hazatértek, és a gazdaságban dolgoztak tovább.

Ha olyan szakmára vágysz, ami még létezik….

Ha valami mást, vagy újat keresel – persze a létező szakmák, munkák és hivatások közül-, a Jobinfo.hu új külsővel, de a régi szenvedéllyel vár! Böngéssz a több ezer ajánlat között és találd meg álmaid állását – hiszen már ezt is beállíthatod álláskeresői fiókodban! Az “Álommunkahely” funkciót azért alkották meg, hogy egy kattintás után az “öledbe hulljon” az információ, ha a vágyott munkahely állást ad fel a jobinfo.hu-n.

Regisztrálj és töltsd ki álláskeresői Profilod, hogy azután ebből egy kattintással önéletrajzot varázsolj! A jobinfo.hu újításainak célja, hogy az álláskeresés még kényelmesebb legyen!

Kattints, böngéssz és megtalálod a Neked megfelelő munkahelyet! Az állásgyűjtő oldalon egy helyen találod több állásportál kínálatát, hogy egyszerűen és gyorsan átlásd a több ezer állás kínálatot. A nyitó oldalon gyorsan megtalálhatók a tematizált, legkeresettebb állások. Egyszerűen regisztrálhatsz google accounttal, a profilodat részletesen kitöltve pontosíthatod a számodra küldött állásajánlatokat, a beállításaid alapján pedig pontosabb hírleveleket kaphatsz.

A megújulással párhuzamosan meghosszabbították nyereményjátékukat! Ha még nem tetted, most különösen érdemes feltöltened a önéletrajzodat ide: https://cvdb.hu/, illetve készítsd el részletes profilodat is! Egyrészt az itt megadott kritériumokat figyelembe véve kapsz hírlevelet, plusz a profil frissítését elvégző felhasználók között több millió forint értékű nyereményt sorsolnak ki!