A világban körülbelül minden tizedik gyerek dolgozik – ahelyett, hogy játszana, tanulna, cseperedne, ahogy azt egy gyereknek kellene. A statisztikák szerint legalább 160 millió 17 év alattinak kell napjait gazdasági tevékenységgel tölteni – jellemzően a szegény országok szegény családjainak csemetéi érintettek. 

Ez a fajta kizsákmányolás pedig hosszútávon is tragikus hatásokkal bír: generációkra betonozza be a szegénységet, képzetlenséget, és az ebből fakadó összes másodlagos negatív hatást, mint rosszabb egészség, nagyobb esély a törvénysértésre, stb, így, ha minden megy tovább, a ma gyerekmunkásainak leendő gyermekei is veszélyben lesznek. 

Ráadásul gyorsan fejlődő korunkban a “hagyományos” gyerekmunkás iparágak mellé újabb, még az eddigieknél is nehezebben ellenőrizhető területek léptek be, mint amilyen a digitális gyerekmunka és a mikrofinanszírozással támogatott láthatatlan gyerekmunka – mindkettőt megmagyarázzuk kicsit lejjebb. 

Globális kép: hol és hogyan?

2023-as adatok alapján a “hagyományos” gyerekmunka leginkább Dél-Ázsia, Afrika és Latin-Amerika bizonyos régióiban koncentrálódik. Az olyan területek érintettek leginkább, ahol magas a szegénységi ráta, alacsony az iskolázottság és a gyenge munkaerő-piaci szabályozás is teret ad a kiskapukat keresőknek. 

A leginkább érintett a következő három iparág. Első a mezőgazdaság, bár nem széles körben ismert, de a legtöbb gyermekmunkás ebben az ágazatban dolgozik, leggyakrabban gyakran a családja földjén. Főleg Dél-Amerikában jelentős a gyerekmunkások jelenléte a bányákban, ahol a kiskorúak egészségtelen és kockázatos körülmények között dolgoznak. A leginkább köztudott, hogy a divatipar (ruházati és cipőipar) is erősen felelős a gyerekek kizsákmányolásáért, ez főleg egyes Dél-Ázsiai országokban elterjedt, ahol még jelentős nemzetközi márkák beszállítói is gyakran használnak ki gyermekmunkaerőt.

Új fejlemény a digitális gyerekmunka

A digitális gyerekmunka egy viszonylag új jelenség, ami a technológiai fejlődés és az internet elterjedése révén jött létre. Ez a fogalom többféle tevékenységet foglalhat magában, ahol gyerekek digitális platformokon, az interneten keresztül végzik a munkát.

Legjellemzőbb formája, hogy a gyerekek valamilyen nagyon egyszerű, nagyon monoton számítógépes munkát végeznek, mint amilyen például az adatbevitel vagy képek cimkézése, mindezt naponta akár 12-16 órában, szinte láthatatlan fizetésért.

Könnyű belátni, hogy az ilyen digitális gyerekmunkás még kevésbé van szem előtt, mint aki a varrógép előtt ül, vagy épp a földön kapál – hiszen az online térben simán álcázható nagykorúnak. Mivel megbízóival élőben sosem találkozik, szinte biztosan senki nem fog rájönni, hogy gyerek ül a monitor mögött, ha ő magától el nem árulja. 

Kevésbé gyakori, és még nehezebben tettenérhető az a fajta digitális gyerekmunka, amikor szülői nyomásra vagy anyagi kényszerből fiatalok is részt vesznek tartalomgyártásban, videók, blogbejegyzések és más digitális tartalmak készítésében. Amennyiben az influenszerkedés szülői ösztönzésre folyik, éppúgy károsítja a gyerek normális fejlődését. Ez a fajta láthatatlan gyerekmunka nem (csak) a szegény országokra jellemző, a legfejlettebb államokban is derülnek ki időnként ilyen történetek. 

Amikor a segítség üt vissza

A mikrohitelek  – az a rendszer, amikor néhány tíz vagy száz dollárból segítenek távoli országokban lévőknek beindítani a saját kis mikrovállalkozásukat elvileg pont azt a célt szolgálja, hogy eszközt adjon a gazdaságilag fejletlen helyen élőknek a saját megélhetésük megalapozására.

Ilyenkor a kérelmező benyújt egy üzleti tervet – mondjuk azt, hogy bio mangót fog aszalni ami a saját földjén terem, és ehhez kell gépeket beszereznie, vagy üzletet nyit, és ahhoz szeretné beszerezni az árukészletet – amihez kap kezdőtökét. A kapott összeget pedig idővel kis részletekben visszafizeti – ha tudja. 

Elvileg ez a szisztéma éppen a családokat tervezné segíteni, csakhogy sokszor – főleg a szegény afrikai országokban – ellentétes hatást érhet el. A kutatások szerint az így létrejött mikrovállalkozásokban az esetek bő harmadában a család gyerekei (is) dolgoznak, és a kezdőtőke visszafizetése minden ötödik-hatodik családnak okoz időnként problémát (és körülbelül 2 százaléknak okoz minden hónapban gondot). 

Ugyanakkor az is igaz, hogy a mikrohiteles rendszer összességében nagyon poziítv hatással bír, a családok 95 százaléka szerint kicsit vagy nagyon javult az életminőségük az így létrehozott üzleti tevékenységnek köszönhetően, és 77 százalékuk többet tud költeni a gyerekek tanítására, mint korábban. 

A legalább jut nekik valamennyi pénz tévhit

A gyerekmunkával kapcsolatban gyakran felmerülő érv, hogy “így legalább jut nekik valamennyi pénz”, és mennyivel rosszabb lenne az érintett családok helyzete, ha megszűnne a gyerekmunka, hiszen akkor még kevesebb bevételük lenne. 

Ez egyszerre igaz és hamis. Rövidtávon természetesen igaz, ha a gyerek októberben hozott haza pénzt, novemberben meg nem, akkor a bevétel csökken. És az is igaz, hogy az érintett családok nagyon rá is szorulnak minden fillérre. 

Csakhogy hosszabb távon a megoldás mégiscsak az lenne, hogy a gyerekek iskolába járjanak, tanuljanak, egészséges felnőtté cseperedjenek, ezáltal pedig jobb életet tudjanak majd élni. 

A rövidtávú szükség (most kell a pénz) és a hosszútávú érdek (minden gyermeknek legyen joga az egészséges, normális gyerekkorhoz) közötti ellentét miatt a gyerekmunka betiltása önmagában nem elegendő. Egy ideális világban a kormányoknak, nemzetközi szervezeteknek és a civil társadalomnak együtt kell működnie az oktatási lehetőségek bővítése és a családok gazdasági helyzetének javítása érdekében.

Mit tehetünk mi fogyasztóként?

A jószándék ellenére eszközeink korlátozottak, és minél soványabb a pénztárcánk, annál korlátozottabbak. Általánosságban megoldás, ha olyan márkákat részesítsünk előnyben, amelyek bizonyítottan ellenőrzik beszállítóikat és kizárják a gyerekmunkát. Figyeljük az erről szóló híreket, és ne vásároljunk olyan cégtől, akikről kiderül, hogy sárosak.

Persze még jobb, ha magyar tervezők termékeit vesszük, ha csak EU-s dolgokat vásárolunk, ha elkerüljük a tömegtermelt javakat, mint amilyenek például a fast fashion ruhák. Csak éppen ezt nagyjából a 100 leggazdagabb engedheti meg magának, más nem. 

De amennyire csak lehet, támogassunk helyi termékeket. Az élelmiszeriparban figyeljünk oda a legneccesebb termékcsoportokra – kakaó, kávé, banán -, és ha tehetjük, ezekből vegyünk fair trade címkével ellátott árukat.

A tavasszal megújult jobinfo.hu-n egészen biztosan nem találni gyermekmunkát, de ha egy jobb állást keresel, feltétlenül ajánljuk az oldal ajánlatainak átböngészését.