Generációs háború a munkahelyen: “úgy kezelnek, mintha leprás lennék!”


Home


Álláspiaci színesek


Generációs háború a munkahelyen: “úgy kezelnek, mintha leprás lennék!”

Generációs háború a munkahelyen: “úgy kezelnek, mintha leprás lennék!”

A huszonéves Gréta irodai munkát végez. Bár a munkáját szereti és lelkiismeretesen végzi, az irodában töltött időt napról napra jobban utálja, negyven fölötti munkatársai ugyanis egyszerűen levegőnek nézik. Néha napok telnek el anélkül, hogy bárki hozzászólna a munkahelyen. Próbálkozásai a kommunikációra és a csapathoz való csatlakozásra rendre falakba ütköznek; ha megpróbál bekapcsolódni a beszélgetésekbe, megsemmisítő reakciókat kap: “te semmit sem értesz”, vagy “azt sem tudod, miről van szó”.

Rendben van, nem egykorúak, talán nincs elképesztően sok közös témájuk, de látszik, hogy be sem akarják vonni – panaszkodik a lány. Korábban, még az egyetem alatt dolgozott gyárban, szalag mellett is, ahol semmilyen hasonló probléma nem volt: a kollégák között minden korosztály képviseltette magát, és ő mindenkivel jól kijött. 

A mostani helyzetben viszont már annyira utál bemenni dolgozni, hogy a felmondáson gondolkodik. “Miért viselkednek így? Senkinek nem ártottam ott, mégis, az első naptól kezdve úgy kezelnek, mintha leprás lennék” – fakadt ki Gréta a beszélgetés során.

Egyáltalán nem könnyű a helyzete; ha ilyen szituáció áll elő, mik lehetnek a megoldások? Hogyan oldhatod meg, hogy ne légy “teperőgép”, ne nyalizz, ne szaladgálj a főnökökhöz árulkodni, de ne is zárd ki magad a közösségből, ahol dolgozol?

Persze ellenpélda is akad bőven, egy másik olvasónk arról számolt be, hogy a csapatukban huszonévesek, harmincasok és negyvenesek dolgoznak együtt, és hatalmasakat tudnak nevetni. Olyannyira, hogy bár szuper a hangulat, néha a folyamatos koncentrációt igénylő feladatokat nehéz megcsinálnia.

“Örülök, hogy jó a hangulat, és nagyon boldog vagyok, hogy jó a csapat, de a sok röhögés meg szüntelen beszélgetés néha már az agyamra megy. Nem akarok savanyújóska lenni, de időnként szívesen megkérném a többieket, hogy kicsit maradjanak már csöndben, mert a saját gondolataimat sem hallom tőlük “ – vallotta meg Kriszta, aki rendszeresen azért kér napokat otthoni munkavégzésre, hogy oda tudjon figyelni a komolyabb feladatokra, amikre az irodában esélye sincs. 

Ami nekem túl sok, neked lehet túl kevés

A munkahely egy olyan kultúrközeg, ahol a különböző korú és háttérrel rendelkező emberek nap mint nap találkoznak, együtt dolgoznak és törekednek közös célok elérésére. Ebben a sokszínű környezetben a legtöbb esetben lenyűgöző, ahogyan az egyes generációk összehangolják tudásukat, tapasztalataikat és egyedi perspektíváikat. A kommunikációs stílusok és munkamódszerek különbségei azonban időnként kihívást jelenthetnek, és bár gyakran megtaláljuk a megfelelő hangot a különböző korcsoportok között, nem mindig alakul ki zökkenőmentesen a mindenkinek kényelmes környezet.

Az ideális közeg ráadásul egyéniség- és munkakörfüggő is. Egy zárkózott, szűkszavú ember számára egészen más a komfortos munkahelyi társasági élet, mint egy barátkozós, bőbeszédű számára. Egy mechanikus feladat mellett jól tud esni és kifejezetten szórakoztató lehet, ha folyamatosan megy a tréfálkozás, de ugyanez idegörlő, ha az embernek nagyon oda kell(ene) figyelnie valamire, ám a többiek percenként kizökkentik.

Mit tehetünk, ha túl sok, vagy épp túl kevés a munkahelyi interakció? 

Sokkal könnyebb dolga van annak, aki a túl jó hangulatból szeretne visszavenni, hiszen itt egy kialakult bizalmi, jó viszonyban kommunikálhat. Biztos lehet benne, hogy ha elmondja a többieknek, hogy szereti a csapatot és a jó hangulatot, de néha nagyon nehéz elvégezni a feladatokat, akkor nyitott fülekre talál. 

Gréta helyzete sokkal nehezebb eset. Először is: egy ilyen helyzetben biztosan felmerül a vezetők felelőssége, akiknek fel kellene tűnnie, ha a csapaton belül ilyen rossz folyamatok zajlanak. Azonban a felmondás csak a legvégső eszköz lehet egy olyan helyzetben, mint itt, ahol a munkakör és a feladat izgalmas és passzoló. 

Ez előtt érdemes megpróbálni aktívan javítani a helyzeten, még ha ehhez kell is venni néhány mély levegőt. A megoldáshoz vezető módszerek között szerepelhet a nyílt és őszinte kommunikáció, amikor Gréta beszél az érzéseiről és tapasztalatairól, és nyitottan meghallgatja a többiek véleményét és perspektíváját. A konstruktív visszajelzés adása és fogadása elősegítheti a kölcsönös megértést.

Segíthet a közös érdeklődési pontok keresése is, itt olyanokat érdemes azonosítani, amik nem korfüggőek, mint például a munkahelyi projektek, hobbik, vagy aktuális események. A szakmai tudás és készségek fejlesztése nem csak a munkájában segítheti Grétát, hanem növelheti a kollégák tiszteletét és elismerését is. 

Ha a helyzet nem javul, és a cégnél vannak erre szakemberek, érdemes lehet szakmai mediátor, vagy HR szakember segítségét kérni a konfliktusok kezelésére. Végül pedig: ha minden próbálkozás ellenére sem javul a helyzet, Grétának érdemes lehet mérlegelnie, hogy valóban ebben a munkakörnyezetben szeretné-e folytatni a karrierjét.

Ha netán ismerős a helyzet és már “elmentél a falig”, a jobinfo.hu állásportál kiváló platform lehet arra, hogy megtaláld a számodra megfelelő munkakör és közeget: a szűrők segítségével gyorsan pontosíthatóak a keresési feltételek (már beállíthatók a bérrel ellátott állások is),  itt pedig érdemes minden részletes adatot megadni és CV-t feltölteni, mert a portál munkatársai célzottan tudnak állásajánlatokat küldeni. Az oldalon bérkalkulátor is működik.

Ezek is érdekelhetnek:

ELŐZŐKÖVETKEZŐVISSZA A FŐOLDALRAVISSZA A BLOGRA