Hallottál már a Stanfordi kacsa szindrómáról? Ez a komolytalan nevű jelenség valójában nagyon is komoly probléma a munkaerő piacon, sőt, az iskolákban is.

Miről van szó? 

Képzeld el a vízen úszó kacsát: kecsesen siklik, látszólag gondtalanul. De a felszín alatt lábai veszettül dolgoznak. Ezt az ellentmondásos képet idézi fel a stanfordi kacsa szindróma elnevezés, amely – nem véletlenül – a híres egyetemről kapta nevét. Kívülről gondtalannak tűnő, sikereiket erőfeszítés nélkül, könnyedén elérő emberek, akik belül majd megszakadnak. 

A szindróma elnevezése a Stanford Egyetem kutatócsoportjától származik, akik a jelenség első leírását adták. A kutatók megfigyelték, hogy a hallgatók gyakran magabiztosnak és sikeresnek mutatták magukat a külsőségek felé, miközben valójában hatalmas nyomást éreztek a teljesítményük és a jövőjük miatt.

A Stanfordi kacsa szindróma nem kizárólag a hallgatókra jellemző, hanem bármely korosztályt és munkakört érinthet. Különösen gyakori a versenyszférában, ahol az emberek óriási nyomást éreznek a siker elérésére.

A Stanfordi kacsa szindróma tünetei:

• az érintettek magabiztosnak és sikeresnek tűnnek mások szemében, miközben belül szorongással, stresszel és kétségekkel küzdenek.
• A szindrómában szenvedők félnek a kudarctól, ami bénítóan hathat a teljesítményükre.
• A krónikus stressz számos fizikai és mentális tünetet okozhat, mint pl. alvászavarok, koncentrációs nehézségek, fejfájás, gyomorproblémák, depresszió és szorongás.

Mitől alakulhat ki ez a különös tünetcsoport? Szakértők szerint sok tényező hozzájárulhat, ilyenek például a túl nagy nyomás a munkahelyen vagy az iskolában, vagy ha annyira aggódunk amiatt, hogy nem felelünk meg az elvárásoknak, hogy ez a félelem bénítóvá válik. De a kiváltó okok között előkelő helyen szerepel a közösségi médiafelületek által sugárzott “hamis valóság” is: az itt látott, gyakran idealizált képek folyamatos látványa könnyen a “mindenki boldogabb és sikeresebb nálam” érzéshez vezethet.

Különösen gyakran érinti a maximalistákat/perfekcionistákat, akik számára nem elfogadható az a gondolat, hogy valamiben ne nyújtsák a maximumot, ne teljesítsenek kiemelkedően jól. 

És persze a toxikus munkahelyi, vagy iskolai környezet is hibás: a túlzott munkaidő, a kevés elismerés és a munka-magánélet egyensúlyának hiánya mind hozzájárulhat a Stanfordi kacsa szindróma kialakulásához.

A Stanfordi kacsa szindróma nem új jelenség, de az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap. Fontos megjegyezni, hogy ez nem egyéni probléma, hanem a munkaerőpiac szerkezeti problémáira is rávilágít. A jelenség kezeléséhez nemcsak az egyéneknek kell tenniük lépéseket, hanem a munkáltatóknak is változtatniuk kell a munkakörnyezetet és a munkakultúrát. 

Mit tehet az egyén? 

• Fontos, hogy felismerjük a szindróma tüneteit magunkban és másokban, és fontos, hogy beszéljünk róla. 
• A stressz és a szorongás csökkenthető, ha beszélünk róla családtagokkal, barátokkal, kollégákkal vagy terapeutával. 
• Fontos megtanulni nemet mondani a plusz feladatokra és megvédeni a magánéletet.
• A meditáció, a mindfulness, a testmozgás és a relaxációs technikák segíthetnek a stressz csökkentésében.
• Ha a probléma súlyos, ne féljünk szakember segítségét kérni.

Mit tehet a munkáltató?

• A munkáltatóknak törekedniük kell támogató munkakörnyezet kialakítására, ahol a munkavállalók biztonságban és megbecsültnek érzik magukat. 
• A munkáltatóknak reális elvárásokat kell támasztaniuk a munkavállalókkal szemben, és el kell ismerniük a munkájukat.
• A munkáltatóknak támogatniuk kell a munka-magánélet egyensúlyát, és lehetővé kell tenniük a rugalmas munkavégzést.

A tavaly megújult jobinfo.hu-n több ezer állás között válogathatsz, sőt: a lehetőség a zsebedben van, hiszen az felület már az appstoreból is letölthető (az iOS itt, az Android pedig itt). Iratkozz fel állásértesítőnkre és diszkréten jelezzük, ha számodra releváns munkalehetőség került a rendszerbe. Ha pedig a blogon jelent meg újabb érdekes cikk, arról is értesülhetsz.