Nők a próbafülkében, férfiak a munkagépeknél: diszkrimináció vagy reális döntés?
Nők a próbafülkében, férfiak a munkagépeknél: diszkrimináció vagy reális döntés?
Nők a próbafülkében, férfiak a munkagépeknél: diszkrimináció vagy reális döntés?
Vannak kifejezetten férfi-női foglalkozások? Milyen gyakran találkozunk diszkriminációval ezen a téren? Ezt a kérdést nem is olyan könnyű mindig eldönteni!
A közelmúltban egy húszas évei elején járó fiatalember jelentkezett az egyik nagy nemzetközi ruházati lánc üzletébe eladónak. Bár a feltételeknek megfelelt – ápolt külső, angol nyelvtudás, nyitott személyiség – kerek perec a szemébe mondták, hogy nem fogják felvenni, mert a pozícióra kifejezetten nőket keresnek.
Adódik a kérdés, hogy miért is? Diszkrimináció, vagy vevőcentrikus üzletpolitika?
Megfuttattuk a kérdést az irodaházon belül, és a válaszokból két markánsan eltérő álláspont rajzolódott ki.
Sokan úgy vélték, ez egyszerűen alapvető pszichológia. Az emberek jobban megbíznak a nőkben, a ruhapróba elég érzékeny ügy, és van egy csomó olyan részlete, (jól áll? bevág-e a melltartó? van-e nagyobbn méretű bugyi? stb.) amit a női vásárlók nem szeretnének egy idegen férfival megosztani. Ilyen kérdésekről sokkal könnyebb kommunikálni egy nővel.
Ezzel szemben sokan vélték úgy, hogy egy jól öltözött, megnyerő külsejű férfi eladó is kelthet bizalmat és adhat megalapozott véleményt, vagyis ez mindenképpen diszkrimináció.
Néha logikus, néha nem
Bizonyos foglalkozásoknál a két nem fizikai felépítése közötti különbség miatt logikusabb lehet inkább férfiakat, vagy inkább nőket foglalkoztatni. Egy 50 kilós cementes zsákot jóval több férfi tud felemelni, mint ahány nő. Ugyanakkor összeszerelőként a nők kisebb keze lehet előnyösebb adottság. És a példákat még hosszan lehetne sorolni, hogy igenis léteznek olyan szakmák, ahol a testi adottságok kifejezetten előnybe hozzák egyik, vagy másik nem tagjait. De az is igaz, hogy a legtöbb foglalkozás nem ilyen.
Mégis, számos foglalkozás kapcsolódik hagyományosan egyik, vagy másik nemhez a társadalmi sztereotípiák miatt. Például az óvónő, a nővér, az adminisztrátor, vagy a manikűrös munkaköröeket sokan tipikusan “női” foglalkozásoknak tartják. Ezzel szemben a mérnök, a pilóta, az építőmunkás, vagy az autószerelő állások gyakran a “férfi” kategóriába sorolódnak.
A tipikus “férfi” és “női” foglalkozások társadalmi rögzültsége
Ez a megkülönböztetés részben történelmi és kulturális okokra vezethető vissza. A történelem során a férfiak és nők munkamegosztása sokszor a fizikai képességek és a társadalmi normák alapján alakult: míg a férfiakat a fizikailag megterhelőbb munkákra osztották be, addig a nők gyakran a gyermekekkel és a háztartással kapcsolatos feladatokat látták el. Bár ezek a határok az elmúlt évtizedek során jelentősen eltolódtak és sok területen átjárhatóvá váltak, a sztereotípiák mélyen gyökereznek a társadalom tudatalattijában.
Az ilyen típusú sztereotípiák feloldása és a munkaerőpiaci egyenlőség elősegítése érdekében elengedhetetlen az oktatás, a tudatosítás és a párbeszéd. Egy óvodában, vagy iskolában ugyanolyan kompetens tud lenni egy férfi pedagógus, mint egy női. Ugyanígy, egy mérnök, vagy egy pilóta is bármilyen kromoszómákkal rendelkezhet, a munka jellege nem olyan, ami miatt a fizikai különbségeknek nagy jelentősége lenne.
Ki diszkriminál és ki nem?
A munkáltatói döntések hátterében sokféle indok állhat, és nem mindig könnyű eldönteni, hogy a választás eredendően diszkriminatív, vagy valamilyen logikus üzleti alapra épül-e, ha egy cégnél bizonyos pozíciók betöltésénél figyelembe veszik a munkakörrel kapcsolatos specifikus követelményeket, vagy a célközönség elvárásait – és ennek megfelelően vesznek fel embereket. Apró kitérő- ha már szóba került az üzlet: nem véletlenül hírértékű például, hogy a közelmúltban sikerült kiharcolni azt, hogy a nőket ugyanolyan mértékben díjazzák a világ nagy tenisz eseményein, mint a férfiakat. Egy baráti beszélgetés során ugyanis érvéként hangzott el, hogy a korábbi megkülönböztetés fakadhatott ebből a szemszögből is: “miért fizessek többet azért a játékért, ami rövidebb és kevésbé látványos/szórakoztató, ezért akár kevesebb nézőt is vonz?”
Azonban elengedhetetlen, hogy ezek az észszerű döntések ne vezessenek hátrányos megkülönböztetéshez, vagy alaptalan előítéletekhez. Minden esetben fontos a transzparencia: ha egy munkaadó egy bizonyos nemet preferál egy adott pozícióra, akkor ennek indokait világosan és meggyőzően kell kommunikálnia a jelöltek felé. Csak így lehet elkerülni a diszkriminációs vádakat, és csak így lehet egy cég hiteles a piac és a jelentkezők szemében.
A jobinfo.hu oldalon több ezer -diszkrimináció-mentes-állás fut, melyek között keresgélve egészen biztosan megtalálható a keresett állás-típus; a tematikus szűrők leegyszerűsítik a keresést. Ha pedig a kedves olvasó a másik tábort erősíti és nyitott pozíció okán hirdetést adna fel, bátran keresse fel az oldal B2B részét, ahol mindig akad valami jó kis akciós ajánlat!
Ezek is érdekelhetnek:
ELŐZŐKÖVETKEZŐKamuzni egy állásinterjún? Néha megengedett!“Nők a pult mögött” – Túl fiatalból átmenet nélkül lesz túl öreg – nincs jó kor a nőknek a munkaerőpiaconVISSZA A FŐOLDALRAVISSZA A BLOGRA